Ne írjanak rólam!

Orbán Gáspár szerint azért nem szabad vele foglalkoznia a médiának, mert nem tölt be semmilyen közszereplői pozíciót. Ez az érvelés biztosan téves, mert nem az a kérdés, hogy ki milyen pozíciót tölt be, hanem hogy a vita közérdekű-e. Az újságok egyébként akármilyen híres emberről írhatnak, feltéve, ha az illető saját maga lépett a nyilvánosság elé.


Azzal a tiszteletteljes és határozott kéréssel fordulok Önökhöz, hogy mindaddig, míg esetlegesen közszereplővé nem válok [...], ne közöljenek velem foglalkozó cikket

– ezt írta kedden a miniszterelnök fia, NB I.-es futballista a 444-nek. Valószínűleg az a cikk nem tetszett neki, amiben arról írtak, Orbán Gáspár elkísérte az apját a foci-vb döntőjére. Havasi Bertalan, a miniszterelnök szóvivője megerősítette, a miniszterelnök és fia a FIFA vendégeiként, a magyar miniszterelnöknek szóló meghívóval mentek Brazíliába.

Joggal kéri-e Gáspár, hogy ne foglalkozzon vele a média?

Dojcsák Dalma, a TASZ szólászabadság-szakértője szerint alapvetően nem, de az egészet nagyon sok irányból meg lehet közelíteni. (…) Orbán Gáspár érvelése mögött az a feltételezés áll, hogy aki nem közszereplő, arról nem szabad a beleegyezése nélkül cikket írni. Dojcsák szerint ez egy elég bonyolult, de azért eldönthető kérdés. Egyrészt igaz, hogy a polgári törvénykönyv a magánélet védelméről szóló részben azt mondja, hogy a „közéleti szereplőkre” vonatkozik a szélesebb tűrési kötelezettség. Másrészt viszont a bíróságok úgy szokták értelmezni a szólásszabadságról szóló szabályokat, hogy a magasabb tűréshatárt előíró szabály gyakorlatilag minden olyan emberre vonatkozzon, aki egy adott témában felhívta magára a nyilvánosság figyelmét, vagy tudatosan kinyitotta a magánéletét. Ha például valaki elmegy szerepelni egy tehetségkutatóba, másnap az újságok nyugodtan megírhatják róla, ha rosszul énekelt. Orbán Gáspár nyilvánvalóan van annyira híres, mint egy átlagos szombat esti tehetségkutató fellépője, hiszen szerepelt már például a Story magazin címlapján is.

Dojcsák szerint egy hasonló esetben, például ha egy tehetségkutató fellépője próbálná letiltani a róla szóló cikkeket, a bíró csak az alkotmányos alapelveket és az általános törvényi normákat tudná egymás mellé tenni, de nehezen elképzelhető, hogy a tehetségkutató szereplőjének adna igazat. Mindenesetre annyira furcsának hangzik az egész ötlet, hogy nem is jutott eszébe semmilyen hasonló per Magyarországon. Azt viszont valószínűleg a bírók sem engednék meg, hogy a média például a szereplő háta mögött előássa az előző nyáron elvégzett abortuszát, mert ez már túlmenne azon, amit a szereplő eredetileg vállalt.Az egyetlen, valamennyire idézhető bírósági döntés talán még a ‘90-es években született. Akkor valaki díszmagyarban jelent meg az 1993-as Horthy-újratemetésen, és nem tetszett neki, hogy másnap képek jelentek meg róla az újságokban (akkoriban ez a viselet még feltűnőbb volt, mert nem használta egyik politikai párt sem rendszeresen). A bíró végül úgy döntött, a feltűnő öltözékkel azt is vállalta a résztvevő, hogy emiatt nagyobb figyelmet kaphat.

Orbán Gáspár nyilvánvalóan közszereplő

Szerencsére ezt a kérdést Orbán Gáspár miatt most nem kell eldönteni, mert ő nyilvánvalóan közszereplő. Pontosabban: nem is igazán az a kérdés, hogy Orbán Viktor fia általában közszereplő-e, hanem hogy a héten közszereplés miatt foglalkozott-e vele a média. Általában igaz, hogy a „közszereplőségre” való hivatkozás nem túl hasznos a szólásszabadságról szóló vitában: még egy miniszterelnök is igényt tarthat valamennyi magánéletre, pedig nála tipikusabb közszereplőt nagyon nehéz elképzelni. Inkább az a kérdés, indokolt-e, hogy a média valakivel foglalkozik. Eszerint Orbán Gáspárnak abban egészen biztosan nincs igaza, hogy – mint írja – azért nem szabad vele foglalkozni, mert nem tölt be közszereplői „szerepkört vagy tisztséget.”

Ezt gondolja Dojcsák, és az álláspontot az Átlátszó.hu ügyvédjei két bírósági döntéssel is alátámasztják: egy 1992-es ügyben a strasbourgi bíróság kimondta, hogy nemcsak a politikusokról szóló vitákban érvényesül az érintettek szélesebb tűrési kötelezettsége, egy 1999-es ítélet pedig arról szól, hogy a pártpolitikai viták és a közösséget érintő egyéb kérdések megvitatásának szabadsága között nem szabad semmilyen különbséget tenni. Magyarországon kötelező érvényűek a stasbourgi bíróság ítéletei. Orbán Gáspárral Dojcsák szerint több okból is közcélú lehet foglalkozni. Egyrészt azért, mert élvonalbeli labdarúgó, aki ráadásul a miniszterelnök fia. Eszerint minden olyan vita, amiben valaki arról spekulál, hogy esetleg szerepe lehetett-e Orbán Gáspár karrierjében az apja befolyásának, védettséget élvez, hiszen ilyenkor valójában a miniszterelnök viselkedéséről gondolkodnak a megszólalók.

Másrészt Orbán Gáspár nem is csak egyszerűen ismert ember, hanem a szereplései részét képezik a miniszterelnök politikai kampányának. Erre elég jó bizonyíték, hogy a Orbán Viktor nyilvános kampány-Facebookján több kép is van róla. Így Orbán Gáspárral nem is csak a már említett, minden híres emberre vonatkozó bírósági gyakorlat miatt szabad foglalkozni, hanem azért is, mert a médiaszereplései egy politikai kampány részei. Ebben az esetben már közvetlenül is alkalmazható a polgári törvénykönyv szélesebb tűréshatárt előíró szakasza.

Dojcsák szerint végül a konkrét esetben Orbán Gáspár feltűnése azért is teljesen feldolgozható téma, mert a foci-vb döntőjére a FIFA Orbán Viktort mint magyar miniszterelnököt hívták meg. Igaz ugyan, hogy az úthoz nem használtak fel közpénzt, hiszen a miniszterelnök a FIFA vendégeként egy magánszervezet pénzén volt jelen a vb döntőjén, de Orbánt nyilvánvalóan nem hívták volna meg, ha nem ő a miniszterelnök. Amikor az újságok egy ilyen útról írnak, tulajdonképp az a cikkek témája, hogyan használja egy politikus a hatalmát. Ez minden jogállamban nagyon fontos kérdés, aminek mindenképpen kritizálhatónak kell maradnia.

Mindez egyébként alig számít,

mert az Orbán Gáspárt a VIP-páholyban mutató kép felhasználhatóságáról szóló legkézenfekvőbb érvet a vb-re szóló jegyekhez tartozó szerződési feltételek között találni. Ezek szerint a döntő valamennyi nézője beleegyezett, hogy a róla készült felvételeket bárki felhasználhatja, akinek azt a FIFA megengedi. Dojcsák szerint egyébként a magyar bíróságok sokszor a szólásszabadságot részesítik előnyben a magánélethez való joggal szemben. Tavaly például az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új polgári törvénykönyv egyik rendelkezését, amelybe a parlamenti többség egy olyan bekezdést próbált becsempészni, mely szerint a közszereplőket érő kritikának „méltányolható közérdekből” kell születnie. Az AB pont arra hivatkozott, hogy a

közszereplések kritikája mindig méltányolható közérdek.

(Forrás: index.hu. Fotó: Pedro Ugarte / AFP)